Élet Abszurdisztánban

Élet Abszurdisztánban

Élet a határon

2016. december 19. - Puritán Paraszt

 

Hogy merre van Abszurdisztán? Nehéz lenne megmondani, hiszen nincsenek világos határai. Nincsenek egyértelmű törvényei, olyan pedig egyáltalán nincs, amely mindenkire azonosan érvényes lenne.  A törvényeiket, jogszabályaikat hallgatólagos tudomásulvétellel úgy alakítják ki, hogy alkalmasak legyenek az állampolgárok időleges, és tetszőleges megsarcolására. „Jogállamban a pénz a fegyver” (idézet Földes László Hobó) Vagy a legújabb, amikor a korrupt politikus azzal érvel, hogy egy bűnöző szava nem ér annyit, mint az övé.  Volt a történelemben olyan korszak, amikor a szegény ember nem panaszolhatta be a nemeseket, mert a szava kevesebbet ért.  Úgy látszik Abszurdisztán megrekedt a sötét középkorban.

Ennek ugyan ellent mond az a tény, hogy bebocsájtást nyertünk a nagy európai összeborulásba, az Unióba. Megkaptuk az esélyt egy jobb? életre. Néhányan élnek is vele, néhányan pedig visszaélnek vele.

Az átlag abszurdisztáni állampolgár ebből csak annyit lát, érez, hogy állandóan újabb és újabb adónemeket találnak ki a vezetőink, újabb és újabb jogszabályokat hoznak arra hivatkozva, hogy jogharmonizációra van szükség. 

Ennek ellenére, hűen a történelmi hagyományokhoz, mindig mindent másképpen csinálunk, mint ahogy az máshol működik, mindig találunk ellenséget magunk körül vagy egyszerűen kreálunk. Ha nem határon túl, akkor belül. Gazdaságunkra az unortodoxia jellemző. Hogy ez micsoda arról a néhány beavatotton kívül senki sem tudja micsoda.  Ha ezt valaki szeretné megérteni és megkérdezi az illetékes fő ideológust, a válasz csak valami zagyvaság.  A bamba és tudatlan polgár pedig csak kapkodja a fejét és keresi az értelmet. Persze van, aki megtalálja és azóta hihetetlen jómódban él. Tulajdonképpen ez egy boldog ország, hiszen mindenki előtt ott a példa, hogy egy egyszerű gázszerelőből is lehet milliárdos. Igaz, hogy ehhez nagyon jól kell gázt szerelni, és ott ahol ekkora nagy gáz van csak ilyen nagy tapasztalattal bíró ember képes boldogulni.

Az állampolgárok három nagy csoportba sorolhatóak. Jellemzően mindhárom csoport tagjai jól élnek, hiszen kimondott tény havi 47 ezer forintból is meglehet élni Abszurdisztánban.  Még a legrosszabbul fizetett réteg a közmunkások is havi bruttó 79155 Ft-t vihetnek haza. Hogy ennek csak egy részét (a nettó részét) vihetik tényleg haza, az csak és kizárólag az abszurdisztáni ellenzék csúsztatása. Másik csoport, akik valamelyik uniós multinál dolgoznak. Az ő fizetésük nemzetbiztonsági okokból titkosítva van. A harmadik csoport az államnak dolgozó közszolgák. Mint a nevükben is benne van ők szolgák és a szolgáknak nem jár bér. Ennek ellenére, az abszurdisztáni hatalmi elit, bizonyítva a jó szándékát, havonta egy jelentős összeget adnak nekik zsebpénzként. Ez adott esetben akár a 150ezer forintot is eléri. Ennek ellenére a hálátlanok állandóan sztrájkkal fenyegetőznek. Élnek még az országban nyugdíjasok, hajléktalanok, munkanélküliek, de róluk már a statisztikákban is elfeledkeztek. Milyen rosszul is nézne ki az a jóléti társadalom, ahol a lakosság fele a létminimum alatt tengődik. Aki a létezés minimumát sem képes elérni az nem is létezik. Ez teljesen világos.

Szóval Abszurdisztán egy boldog hely a Földön.  A lehetőségek hazája. Mindenkinek lehetősége van arra, hogy a szomszédja legyen egy politikusnak, hogy egy csapatban focizzon vele, hogy kötélbarátokat szerezzen, vagy tanult és előrelátó polgárként mindig a megfelelő pályázatokat adja be. A gyermekeire gondolva beírathassa őket egy államilag támogatott szegregált magániskolába, ahol ideje korán megtanulja a kapcsolati tőke fontosságát.

Persze nem árt, ha az iskolai oktatás keretei között nem tanított tudásra is szert tesz az állampolgár. Gondolok itt olyan fontos dolgokra, mint a helikopter vezetés, vagy tengerészeti ismeretek.  Jó az, ha van egy embernek egy kisebb ladikja az Adrián, mert ki tudja, hátha mellette horgonyoz le véletlenül valami gazdag ember, aki a felesleges és kizárólag tisztességes munkával szerzett pénzét szeretné tisztára mosni, valami jól megtérülő befektetéssel.

De ezekről a befektetésekről majd később írok, addig is várom az ajánlatokat, hogy kik nem szeretnének ebben szerepelni. (az ajánlatokat lezárt Nokiás, vagy ahhoz hasonló méretű dobozban várom)

Kedves Honfitársaim!

Úgy érzem itt az ideje, hogy megtudják, milyen kellemes az élet hazánkban.

Egy rövid bemutatkozással kezdeném és majd idővel, mikor a halaszthatatlan közfeladataim ezt megengedik, rövid történetekben mesélek arról, hogyan élünk mi mindannyian, itt a Kárpát- medencében, Európa egyik legjobb életszínvonalát biztosító országában.

Nálunk szinte mindenki helikopterrel jár bulizni, ha pedig valaki ezt nem engedheti meg magának, kizárólag azért van, mert nem dolgozik eleget. Az alaptörvényünk egyik jelmondata, amit a budai várhegy gránitszikláiba is belevéstünk (tudom, hogy mészkő alkotja az alapját, de már elkezdtük kicserélni a köveket, mert a gránit tartósabb alapot biztosít a főnökünk házának), szóval a jelmondat:

Mindenki annyit ér, amennyije van.


Abszurdisztán egy kisebb összeget nyert Uniós pályázaton  nyelvészeti kutatásokra. (A pontos összeget 150 évre titkosítottuk a terrorveszély miatt.)

Koronaőreink, akik munkájuk során több latin szöveggel is találkoztak, kiderítették, hogy  mit jelent néhány honfitársunk neve.
Például az én vezetéknevem Puritán. Jelentése: mindig becsületes, a fényűzést kerülő, szerény életmódú, szigorú erkölcsű, önmegtartóztató, egyszerű ember.
Ez tökéletesen rám illik. Ilyen vagyok. Aki ezt kétségbe vonja, azt beperelem.

Keresztnevem: Paraszt. Jelentése: egyszerű, közönséges, nyers, durva.

Mindez azt jelenti, hogy alacsony sorból származom és csak kemény munka árán kerültem a képviselői székbe, majd lettem miniszter. A kutatások azt is kiderítették, hogy a miniszter szó szolgát jelent. Azt hiszem, ezt nem is kell tovább magyaráznom. 

Néhány napja családi összefogással sikerült megvásárolni egy, a 90-es évekből származó számítógépet. (A márkáját nem árulom el, mert az reklám lenne és a gyártó nem fizetett nekem érte.)

Szóval ezen a gépen találtam valami internet nevű dolgot, gondoltam megnézem, mi az, hiszen ahogy látom, minden állampolgár szívügyének tekinti, hogy elérhesse. A Főnököm azt mondta, úgy begőzöltek a kedves polgártársak, mikor megpróbáltunk jogos sarcot kivetni, hogy még egy hidat is elfoglaltak. Meg is lepődtünk ezen, de a gránitszilárdságú alaptörvényünk erre jogot ad nekik természetesen, de hogy pont azt a hidat, ahol a főnököm a fárasztó munka után szeretett volna hazamenni a gazdagréti garzonjába, az mégiscsak felháborító.

De nem erről akartam írni, hanem hogy kihasználva az internet adta lehetőségeket, szeretnék a kedves választóimhoz közelebb kerülni.

Így örömmel jelentem be, hogy a szokásos kéthetente tartandó doorstep sajtótájékoztatón feltett kérdésekre is itt fogok válaszolni ezen a blogon.

Csak 30 napot kérek a válaszok ismertetésére, mert az eddig használt mechanikus írógépem után a modern technika megismerése időbe telik. A rengeteg közérdekében végzett önkéntes munkám után tudok csak a tanulással, önképzésemmel foglalkozni   .

Igen, az oktatás színvonala is nagyon alacsony volt eddig szeretett hazámban, Abszurdisztánban, de most hogy végre megkaptuk a felhatalmazást Önöktől, nekiláthatunk az iskolarendszer megreformálásának is.

Erről szombat este fogunk majd tárgyalni a Nemzeti Labdarúgó bajnokság 12. fordulója után, ezért addig kérem, ilyen jellegű kérdésekkel ne zavarjanak.

A következő jelentkezésemig jó munkát kívánok, hiszen mindenki annyit ér…!

süti beállítások módosítása